Itt sajnos olyan fura népek élnek, akik nem ismerik a drága, jóságos Mikulást... Így ötödikén este hiába vártam, hatodikán sem leltem semmit a csizmácskámban, igaz, be kell valljam, hogy sok fejtörés után két dologra rájöttem.
1: Nem pucoltam ki és tettem az ablakba. Hiba, nem is várhattam, hogy lelek benne valamit,
2: Lehet, hogy virgácsot hozott volna. Hm...
No de ez van. Amúgy sem kell nekem édességet ennem. Nem lepődtem meg igazából, de itt tényleg tésztát tésztával eszik mindenki. Lassan csömöröm lesz a tésztától. Szóval nem is baj, hogy ahhoz képest vissza fogom magam és mióta ittvagyok semmilyen édességet nem ettem, bár tudom, hogy december ide vagy oda, de egy fagyira tuti el fogok hamarosan csábulni. Bár a többi cucc is igen guszta.
A héten nem sok figyelemre méltó dolog történt velem, sétálgattam, mert végre újra szép az idő. Mármint szerintem, de Ti is megítélhetitek a fotók alapján (lásd:facebook). A vicc az, hogy a napközben 15 fok körüli ragyogó napsütés a helyiek szerint cidri. Volt 3 ködös nap, mióta itt vagyok, akkor határozottan kétségbe voltak esve a helyiek, hogy "Atya ég, ez elviselhetetlen!!!" Pedig 8 fok alá akkor sem mászott a hőmérséklet. Jókat mulatok ilyenkor. Főleg mikor elmondom, hogy otthon ez a normális és nálunk vannak télen mínuszok...Látnotok kéne az arcukat.
A másik, ami teljesen kicsapja náluk a biztosítékot, az a magyar nyelv. A pattogatott kukorica teljes K.O. "Ez egy szó???" "És csak annyit jelent, popcorn???" :D
